"Alakul a dolog, de ugyfest ez allando.Mondhatnam, hogy joez igy, de nemjo.Mondhatnam, hogy az ami van tokeletesen megfelel, de nem.Ezert csak annyit mondok, mindig az eletem resze leszel.Amikor mar ugyerzem, nem kot hozzad semmi, a felejtes homalyaba merultel, akkor kerulsz elo igy vagy ugy.
Egy megfoghatatlan alak kepeben, csak neheny pillanatra.Es boldogan ebredek fel, akkor ha epp almodtam valamit.Tudat alatt, ugyfest a hianyod rettenetes.Te vagy a legnagyobb ur, ami felelmetes, hogy boldogga tud tenni.
Kellett a valtozatossag, mert ebben elek minden aldott nap.Mar ket szobol tudom, mire gondoltok, egyszeruek vagytok.De teged nem, teged nemtudtalak kiismerni, orakig beszelhetnenk es akkor sem latok beled.Ez megremiszt es megis megis csodalatos es minden masnal vonzobb.Kellesz nekem, de sose leszel az enyem.Szerelem viszlat, ezuton elkoszonok.
De azert mosolyogj, az all jol neked."